Ha valaki azt mondja, érti az üzletet ÉS az embert is, de soha nem ült senior pozícióban — gyanakodj.
1986-ban születtem Miskolcon. Közgazdász, agrármérnök (MSc) és geográfus (MSc) végzettségeim vannak. Most pedig — 38 évesen, három diplomával a hátam mögött — beültem az SZTE Pszichológia szakára. Sokan kérdezik miért. A válasz egyszerű: kilenc év a Lidlnél és öt év a saját cégem építése közben megtanított arra, mit nem tudok. És az, amit nem tudtam, sokba került — nekem és a csapataimnak egyaránt.
A Lidl Magyarország Bt.-nél területi értékesítési vezetőként kezdtem, majd Beszerzési csoportvezetőként dolgoztam. Több milliárdos portfólió, nemzetközi tárgyalások, ahol egyetlen rossz mondatot hónapokig fizettünk. Itt jöttem rá: a számolás a könnyebbik fele a munkának. A nehéz része az, amikor egy beosztott vagy egy partner szemébe nézel, és tudod, hogy nem mond igazat — de azt is tudod, hogy Te magad teremtetted a kultúrát, amiben érdemesebb kikerülni a tényeket, mint bevallani a valóságot.
Ma a DANA FOOD Kft.-nél dolgozom B2B értékesítésben, és párhuzamosan tanulom a pszichológiát. Nem coach vagyok. Nem terapeuta. Nem guru. Olyan ember vagyok, aki ugyanazokon a hibákon ment végig, amelyeket most Te követsz el — és aki hajlandó őszintén beszélni róluk. Ennyi. Ha ez kevés, nem leszünk jó páros.
A toborzási kudarc, az értékesítési stagnálás, a kommunikációs zavar — ezek tünetek, nem betegségek. A betegség majdnem mindig ugyanaz: a vezető nem ismeri eléggé saját magát ahhoz, hogy másokat vezethessen.